Rayman hosszú pályafutása során két folytatással és számos mellékággal büszkélkedhet, ám az évek során talán kicsit elvesztette Önmagát. Azonban most 2011-ben visszatért gyökereihez, hogy újra régi fényében tündököljön. Michel Ancel fejéből már 1990-ben kipattant Rayman a repkedő végtagú fura figura ötlete. Az első gondolattól a megjelenésig 5 év telt el és az 1995-ben napvilágot látott első rész elsöprő sikert aratott. Teltek múltak az évek, s több kiegészítő után 1999-ben Raymant is elkapta az akkor terjedő és újdonságnak számító 3D láz. Mivel az eladási mutatók jól alakultak, a 2004-ben megjelent harmadik részre sem csillapodott ez a „kór”, s habár anyagilag és kritikailag sikeres volt mindkét játék, így visszanézve valahogy a „lélek” mégis csak hiányzott ezekből a részekből.  Több mellékág után az azóta legendává avanzsálódott Michel Ancel visszatért rég elfeledett teremtményéhez, s a nagy csapat újraegyesülésén túl visszakanyarodtak az eredeti 2D-os oldalnézetes koncepcióhoz. Ez a döntés technikailag talán visszalépésnek tűnhet, ám a gyökerekhez való visszatérés abszolút jól áll Raymannak, s igazán üdítően hat a karácsonyi „hentdömping” közepette.

A Company of Heroes 2006-ban látta meg a napvilágot, anyja a Relic, apja pedig a THQ volt. A játék fogadtatása igen jól sikerült, mind a közönség, mind pedig a szakma a kegyeibe fogadta, s több „év játéka” díjat is bezsebelt. Az elkövetkezendő négy esztendő alatt két kiegészítővel bővült a repertoár, s elérkeztünk  2010 végéhez, amikor is a játék ingyenes online verziója a Company of Heroes Online (COHO) már itt van a kertek alatt.

A Sonynak ugyanis lejárt a szerződése és szerencsére nem is hosszabbították meg azt, így a jogok a Codemasters-hez vándoroltak. Ha belegondolunk, talán ennél jobb kezekbe nem is kerülhetett volna a franchies, hiszen a fejlesztők meglehetősen jártasak ebben a témában. Felismerték azt is, hogy már elég régóta tátong ez a hatalmas űr a játékpiacon, s az igazságosság szellemében a PS, az Xbox és PC tulajdonosok kivetítő eszközein egyszerre bőghettek fel a motorok. Újragondolták az eddigi irányvonalat és pilótánknak most már nem csak a pályán, hanem azon kívül is helyt kell állnia, s igyekeztek visszaadni valamit abból az őrületből, amit a száguldó cirkusz magáénak tudhat.

Oliviero teljesen új szemszögből közelítette meg a reklámszakmát, s kampányaiban olyan tabunak számító témákkal foglalkozott, melyek megoldása az emberiség fontos feladati közé tartoznak. A Benetton plakátjain nem csinos modelleket láthatunk, akik szépségükkel próbálnak meggyőzni minket, hogy vegyük meg az adott terméket, hanem olyan képeket, melyek aktuális ügyekkel foglalkoznak, és emellett megbotránkoztatják a nagyközönséget. Oliviero Toscani hadat üzent a reklámokban állandóan ismétlődő kliséknek. A Benetton a reklámozást új nézőpontból közelítette meg. Nem a termék eladását helyezte előtérbe, hanem igyekezett egy filozófiát párosítani mellé. Olyan témákat feszegettek, mint: rasszizmus, éhezés, AIDS és háború. Az egyik legelső plakátjuk, amely nemzetközi szinten is hatalmas sajtóvisszhangot kapott, egy fekete nőt ábrázolt, aki egy fehér gyermeket tart karjában úgy, mintha szoptatná. Az Egyesült Államokban több fekete szervezet azon a véleményen volt, hogy ezek az óriásplakátok sokkal inkább a rasszizmust népszerűsítik, mintsem ellene szólnának. A kampány „United Color" néven futott, mely később egyben a Benetton új neve is lett.

A történet a Gyűrűk Ura cselekménye előtt játszódik, s a fiatal Zsákos Bilbóról szól, aki útra kelt, hogy megöljön egy sárkányt. A bejelentés óta már két év is eltelt, s a helyzet úgy néz ki, hogy valamiféle átok ül a produkción. Ezalatt a hosszú időszak alatt számos akadály és probléma gördült a film megvalósulása elé. A két részesre tervezett mozi az előzetes tervek alapján úgy épült volna fel, hogy az első részben teljes egészében feldolgozták volna a Hobbit történetét, majd a másodikban összekötötték volna azt a Gyűrűk Ura cselekményeivel. Később ezt a koncepciót elvetették, s a történet hosszára hivatkozva úgy döntöttek, hogy mindkét részt, Zsákos Bilbó történetének elmesélésére szánják. A rendezői székbe sikerült egy nagyágyút ültetni, Guillermo Del Toro, személyében, akinek többek közt a Faun Labirintusát is köszönhetjük.

Egy évre rá a hazai mozikat elkerülve érkezik a Felhangolva (Get Him To The Greek) című film, ami nagy betűkkel hirdette magáról, hogy az idei év hangoverje. Nos, a labdát feldobták vajon sikerül-e leütni?

Ennek oka igen egyszerű: a nagypapakorú Sly gondolt egy merészet tolt magába és barátaiba még egy kis kokszot, s összeálltak egy olyan film kedvéért, mely megidézi a régi idők akciófilmjeinek szellemét.

Manapság minden ami retro az jó. Legalábbis ez a tendencia figyelhető meg napjainkban, hiszen akármerre is néz az ember, ezt látja mindenben. A divatban visszaköszönnek a 80-as évek, a zenében egyre gyakrabban nyúlnak a régi jól bevált akkordokhoz, és még a kenyérpirítóm is úgy néz ki mintha 40 évvel ezelőtt készült volna, csak van rajta digitális kijelző (és még pirít is.)

A dungeon crawl stílus főbb jellemvonásai a következőek voltak: hősünkkel egy labirintus- vagy barlangrendszer mélyén bolyongtunk kincsek után kutatva, miközben rusnya teremtmények azon munkálkodtak, hogy jobb létre szenderítsenek minket. Persze, ahogy Fargo mondta a kilencvenes éveknek vége van, s jelen korunk játékosai már másfajta élményekre éheznek mint akkortájt, ezért a műfajra ráfér némi tatarozás. Brain Fargo jelenléte garanciát jelenthet a minőségi munkára, hiszen több mint 20 éves tapasztalattal rendelkezik. Nevéhez kötjük az 1988-as Wasteland-et. Sokan a Fallout-ot ennek a játéknak a nem hivatalos folytatásának tekintik. Társalapítója volt az Interplay-nek melyet 2002-ben otthagyott, s létrehozta az inXile Entertainment-et.

David Jones 2002-ben gondolt egy nagyot kilépett a néhai DMA Design alapjaira épülő Rockstar North csapatából, s más vizekre evezve Realtime World néven megalapította új stúdióját. Persze a vér nem válik vízzé, a víz pedig borrá, s az alapkoncepció a modernkori rabló-pandúrosdi megmaradt. A 2007-es Crackdown (mellyel sikerült megalapozni a stúdió hírnevét) mellett titkon dédelgettek egy nagyszabású projectet (cikkem tárgyát), melyet sokan köztük Én is csak „GTA MMO-ként” aposztrofált. Mint később kiderült ez az állítás nem fedi teljes mértékben a valóságot, hiszen ettől lesz zseniális a játék, hogy a közös múlt és hasonlóságok ellenére mégis tud más lenni az APB, s emberünknek nem lesz Liberty City dejavuje. A játék látványvilágért az Unreal Engine 3 felel, és az elhúzódó fejlesztési időnek köszönhetően az is kiderült, hogy a skótok mégsem annyira skótok, ugyanis büdzsé már 80 millió dollárnál jár.